1 Corinthians 13
1 Beszéljek bár embereknek, vagy angyaloknak nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy hegyeket tudjak áthelyezni, ha szeretetem nincs, semmi vagyok.
3 És ha minden vagyonomat szétosztom a szegények táplálására, és ha testemet odaadom is, úgy hogy égjek, de szeretetem nincsen, mitsem használ nekem.
4 A szeretet türelmes, kegyes; a szeretet nem irigykedik, nem cselekszik helytelenül, nem fuvalkodik fel,
5 nem nagyravágyó, nem keresi a a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat,
6 nem örül az igazságtalanságnak, hanem örvend az igazságnak;
7 mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel.
8 A szeretet soha sem szűnik meg, habár a jövendölések véget érnek, vagy a nyelvek megszűnnek, vagy a tudomány elenyészik.
9 Mert (csak) részleges a mi ismeretünk, és részleges a mi jövendölésünk.
10 De ha majd elérkezik a mi tökéletes, megszűnik a mi részleges.
11 Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam mint a gyermek. De mikor emberkorba jutottam, felhagytam azzal, ami gyermekhez illett.
12 Most tükörben látjuk (Istent) rejtélyesen, akkor pedig majd színről színre. Most (csak) részben ismerem (őt), akkor pedig majd úgy fogom ismerni, amint ő ismer engem.
13 Egyelőre pedig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.